Az a tapasztalatom, hogy senki sem szenved, akit nem bántottak. A terapeuta a pácienssel mély szövetséget köt, és ketten addig dolgoznak együtt, amíg a páciens rá nem jön, milyen körülmények, milyen emberek, milyen környezet szükséges neki, hogy élni tudjon, hogy azzá lehessen aki. A terápia során nem szükségszerűen csökkennek a szenvedések, de a páciens megtanulja elviselni azokat, megtanul könnyedén és derűvel együtt élni a szenvedéssel.

Ha gyakran érzi, hogy:

• a szorongása gátolja abban, hogy kihozhassa a magában rejlő potenciált,
• gyakran stresszes, negatív gondolatai lehúzzák a hangulatát,
• a múltja, jelene terhei túl nehezek,
• nem tudja, merre indulhatna, nehezen látja a jövőt,
• élete csak körbe-körbe halad, ugyanazokba a falakba ütközik,
• nem hallják meg a szükségleteit a kapcsolataiban,
• túl sok elvárás veszi körül, melyeknek nehéz megfelelnie,
• már nincs több ötlete a változtatásra,

…akkor jó helyen jár, keressen bizalommal!

Egyéni és csoportos terápiák segítségével, változatos csatornákon keresztül: e-mail útján, chaten, videóhívással, vagy személyesen. Ha úgy érzi krízishelyzetbe került, elakadt valamiért az életében és döntésképtelen, esetleg párkapcsolati vagy gyermeknevelési gondokkal küzd és tanácsadásra lenne szüksége, azonban nem tud személyesen konzultálni, akkor online formában is lehetősége van segítséget kapni! Pszichológiai tanácsadásaim az online eszközökön keresztül lehetőséget adnak az anonim tanácsadásra is.

A személyes konzultáción felül, lehetőség van csoport terápián is részt venni, amely inkább a személyközi interakciókra helyezi a hangsúlyt, így segíthet mindazoknak, akik fejlesztenék társas készségeiket.

Véleményem szerint csak a páciens számít. Nem számítanak az előírások, az elméleti tudomány szabályai, a protokoll. A terápia egy itt-és-most élmény, amiben a terapeuta is, a páciens is részt vesz. Az élmény mindig friss, élő. Minden pácienssel más-és-más. A kezelés, bánásmód pontosan az, ahogy mi, emberek, egymást kezeljük, ahogyan mi egymással bánunk. Mi odamegyünk, ahol a páciens, az ember van. Nem kérjük őt, hogy jöjjön oda, ahol a többiek (a normálisok, egészségesek, sikeresek, gazdagok, szépek, szülők, tanárok, szomszédok, főnökök, férjek, feleségek, idegenek) vannak. Nem hagyjuk egyedül, ott vagyunk vele, ahol ő van. Segítünk neki, hogy ne féljen, vagy, ha fél is, erőt tudjon venni a félelmén. A páciens a saját útját keresi, és mi nem tudhatjuk, hogy mi az ő útja, ezt csak ő tudja. A terápia az a folyamat, amelynek során a páciens megtalálja a saját útját.